Ki ne hallotta volna már ezt a népszerű véleményt? Sőt, ki az, aki még maga nem mondott vagy gondolt hasonlót?
Attól tartok, akik így vélekednek, nem gondolták végig kellőképpen, miről is van szó.
A fenti tételt nem tartom igaznak. A törvények nem a bűnözőket védik.
A törvények mindannyiunkat védenek.
Ártatlanokat és bűnösöket egyaránt. De elsősorban az ártatlanokat.
A büntetőeljárás megindulásakor, a bűntény elkövetésekor az esetek jelentős részében nem tudható bizonyosan, hogy ki az elkövető.
Az eljárás többek között arra való, hogy ez kiderüljön.
Mindenki látott már krimit a tévében, esetleg olvasott könyvben is. Ha máshonnan nem, ezekből tudhatja bárki, hogy könnyen gyanúba kerülhet olyan is, akiről aztán később – ha minden jól alakul – kiderül, hogy nem követett el semmit.
A szabályok attól védenek mindenkit, nehogy úgy vonják felelősségre valamilyen büntetendő cselekményért, hogy el sem követte azt.
Ennek érdekében vannak a sokszor fölöslegesnek tűnő szabályok, hogy a tévedéseket, hibákat, szándékos ferdítéseket legalább megpróbálják kiküszöbölni.
Bárkivel előfordulhat, hogy vétlenül gyanúba keveredik.
Ezek a szabályok ilyenkor kapóra jönnek.
Betartásuk esetén garantálják nekünk, hogy egyikünk elítéléséhez se legyen elegendő, hogy egy személy vagy egy szervezet úgy gondolja, elkövettünk valami büntetendőt. Hogy a látszat ellenünk szól. Hogy gyanús a képünk. Hogy ellenszenvesek vagyunk.
A sok – fölöslegesnek tűnő – szabály arra való, hogy elkerüljük az ilyen és hasonló szituációkat.
A bűnösséget bizonyítani kell. Aprólékosan, és szigorú szabályok szerint. És a szabályokat be kell tartani és tartatni. Mert ha elnézünk egy „kis” hibát, elveszítjük a bizonyosságot, hogy a törvény azt bünteti meg, akit kell.
És persze, előfordul, hogy a szigorú szabályok miatt megúszhatja a büntetést olyan is, aki rászolgált. Ahogy sajnos az is, hogy a szabályokat nem sikerül maradéktalanul érvényesíteni, és így ártatlanul ítélnek el embereket.
De ahol tisztelik az emberi szabadságot, ott fontosabb szempont, hogy senki ne üljön ártatlanul, ahhoz képest, hogy esetleg akadhat olyan bűnös, aki megússza a felelősségre vonást.