Az egyik országos köztestület legfelső vezetésével szemben felmerülő milliárdos hűtlen kezelés ügyében a védencem lett rögtön az eljárás kezdetén a későbbi negyedrendű vádlott. Ingatlanok beszerzése volt a gyanú tárgya, közelebbről az, hogy irányított közbeszerzés történt volna (ki hallott már ilyet?).
A feltételezés az volt, hogy országszerte a megyei vezetőségek számára a megvásárolandó ingatlanokat egy cég belső információk alapján megszerezte, majd felverte az árat. Ennek egyik módja az volt, hogy eleve nem nagyon volt más szóba jöhető ingatlan az adott helységben, ezért nem vehettek mást helyette, vagyis ”a piac diktálta” a magasabb árat. A másik mód pedig az ingatlanok átalakításában rejlett a nyomozók és az ügyészség szerint, hogy tudniillik ezek az ingatlanok a vételkor nem voltak alkalmasak arra a funkcióra, amelyre szánták őket. Ez még önmagában nem lett volna baj, hiszen a piacon viszonylag ritkán kínálnak eladásra olyan ingatlant, amely úgy, ahogy van, alkalmas egy ilyen szervezet helyi vezetőségének elhelyezésére, azonban az átalakítás során további vagyonok elnyelésére adódott lehetőség (megint csak a vád szerint persze).
Itt jelzem, hogy ez az ügy még a NER korszaka előtti, tehát nem olyan meglepő, hogy eljárás indult, bár azt sem mondhatjuk, hogy ennek az eljárásnak ne lettek volna „érdekességei”, amelyekre most nem térek ki, hogy ne vigyem más irányba a beszámolót.
A mi szempontunkból az a lényeg, hogy az eljárás nagyon jelentősen elhúzódott, tíz évnél is tovább tartott.
A vége az lett, hogy a legsúlyosabb büntetés is felfüggesztett szabadságvesztés lett, amelyet az első néhány vádlottnak osztottak ki, ezen kívül pénzbüntetések és más, kisebb súlyú büntetések születtek.
Hazudnék, ha ezt a saját „érdememnek” tulajdonítanám.
Ez az ügy pont nem a kiváló teljesítményről szólt, mert bár végig felkészülten és szakszerűen képviseltük védenceinket a védő kollégákkal, itt leginkább a nagyon elhúzódó eljárás miatt nem szabtak ki súlyos büntetéseket.
Amiben – valljuk be – van logika és jogos szempont.
A hosszadalmas eljárás sokszor nagyobb terheket ró a gyanúsítottra/vádlottra, mint egy gyorsan lezajló ügy végén kirótt szabadságvesztés.
Aki ezt nem hiszi, próbálja ki. Vagy inkább ne. Nem kívánom senkinek.