Rosszul kezdődött a története annak az ügyfélnek, aki azt mesélte az első találkozáskor, hogy már a többedik ügyvédnél jár, sőt, már pert is indítottak egy másik ügyvéd segítségével, de eddig nem sikerült elérni a kívánt célt.
Ami pedig abban állt volna, hogy a rokonai által 1972-ben megvásárolt, de a földhivatalban soha át nem írt lakást, amelynek csak a legelső tulajdonosa szerepel az ingatlan-nyilvántartásban (de ő is úgy, mintha ma is ő lakna a lakásban, amelyet még 1970-ben eladott), végre az ő nevére jegyezzék be.
Szerencsére a szerződések eredeti példányai rendelkezésre állnak, de a földhivatali benyújtásuk nyomát nem sikerült fellelni.
Sem az ügyfél iratai között, sem pedig a hivatal irattárában.
Felkerestük az egykori szerződő felek leszármazottait, akik nem vitatták ügyfelem tulajdonjogát.
Rokonaik a lakást valóban eladták, a vételárat megkapták, onnan évtizedekkel ezelőtt el is költöztek, semmilyen követelésük nincs az ügylettel kapcsolatban.
A megoldáshoz ez persze nem elég, ez az információ csak azt biztosítja, hogy ügyfelem birtoklását ők nem háborgatják.
Az eset pikantériája, hogy egy közbenső család is szerepel az ügyben, akik a ma bejegyzett tulajdonostól megvették az ingatlant, majd két évvel később továbbadták a megbízó nagymamájának és az ő férjének.
Túl hosszan és túl sok szakszóval tudnám csak részletesen leírni a történteket, így legyen elég annyi, hogy ma már ügyfelem kizárólagos tulajdonában áll az ingatlan, a földhivatali nyilvántartás szerint is.